Projekt napló

Egy teljes délelőttnyi lassú ébredés után újra a Duna töltésére kerekeztünk a sokadik napi hőségben. Dunafalván egy gyors pihenő, újabb csobbanás, majd a bal parton bekerekezés Mohácsra. 3 hete tekertünk a Duna mentén, tudtuk, hogy ezen a napon búcsút kell venni Tőle. Egy dunai halászlé, majd egy esti beszélgetés a kollégium udvarán az elmúlt hetekben szerzett élményekről. Azt hiszem mindenki számára mély nyomott hagyott a vízbe ugrálások sora, a felejthetetlen tájak láncolata, a nagyvárosok izgő-mozgó izgalma. Sokat tanultunk az érzékszerveinken keresztül Róla.

A városi kerékpáros közlekedést összehasonlító elemzésünk utolsó állomásán értek minket kellemetlen meglepetések. A közel 40 fokban tartott rövidített belvárosi kerékpáros városnézésünk alatt háborús állapotban lévő infrastruktúrát, értelmetlen mennyiségű autót és rendkívül rossz levegőminőséget tapasztaltunk. Rossz érzés egy nemzetközi csapatnak elmagyarázni, hogy mitől és hogyan jutott el idáig ez az ideális feltételekkel bíró város. Természetesen túltéve ezen magunkat a legszebb és legérdekesebb pontjait bejártuk a városnak, láttuk a szebb jövőt előrevetítő új infrás megoldásokat.

A Dunakanyarban feltöltődve remek tempóban haladtunk Vác felé, ahonnan már érezni lehetett a magyar szakasz nem túl pozitív sajátosságait. 3 esés is bekerült a feljegyzésekbe, szerencsére nem történt komolyabb sérülés. Egy lecsó Gödön, majd a 2-es út, valamint a Váci út tette helyre a társaságot a budapesti viszonyokkal kapcsolatosan. A Budapest táblánál fogadott minket néhány bringás és máris a Jásza Mari téren örültünk egy kedves aktivista által kínált Túró Rudinak. Egy gyors sajtótájékoztató, majd a Hostel elfoglalása következett.

Vannak esős napok, amikor a kerékpárosok csak reménykednek benne, hogy talán hamar eláll. Különösen fontos lett volna ezen a napon, hiszen a legkomolyabb kultúr programcsomag készült el Pusker Péter koordinálásával. De ezen a napon az ég mást gondolt. Reggel Fűzfa Zoli újra a látogatóközpontba invitált minket, ahol az egész Bős-Nagymaros problémakört helyre tette a fejünkben és megmutatta a SZITE alternatív rehabilitációs javaslatát, mely biztosítani fogja a térség hosszútávú fejlődési lehetőséget, kiemelten az ökoturisztikai szektorban.

Kitekertünk Ausztriából a Dévényi szoroson keresztül, hogy elénk táruljon Pozsony kicsit meglepő látványa. Beérve az autópálya mellett, éreztük, hogy ismét nagyvárosba érkeztünk. Itt várt minket a pozsonyi Hajtás Pajtás csapata Gábor és Feri, akik bevezettek minket a szállásra és elmesélték az itteni bringás helyzetet, a kulturális együttműködések lehetőségeit. Mivel csak egy napunk volt Pozsonyban, ezért mindent belesűrítettünk. Gyors vacsora, majd irány a főtér, zene, kiállítás, tánc.

Ezen a napon nagyon korán ébredtünk, mivel egy reggeli "kísérletben" vettünk részt, amiben összehasonlítottuk a gyakorlatban a bécsi közlekedés lehetőségeit. Egy futár, az egész bringás csapatunk, egy tömegközlekedő és egy autó indult egyszerre útnak, hogy egy napraforgócsokrot hozzon el egy bécsi virágüzletből és vigyen egy belvárosi kávéházba. Nem akárkinek ám, hanem Ausztria környezetvédelmi miniszterének, aki a Klimatour.at sajtótájékoztatójára volt hivatalos, természetesen a Green Bikes for Peace csapattal együtt.

Tullnt elhagyva már csak 40 km várt ránk, hogy megérkezzünk a 3 napos bécsi programunkra.

Félúton egy gyors fürdés még a Dunában felfrissülésként, aztán beüzemeve a zenemobilt bebringáztunk a Donainselen keresztül Bécsbe.

Egy hajón működő gimnáziumban van a szállásunk, ami tökéletes dunai élményt biztosít mindenkinek.

Este egy bringás fesztiválra voltunk hivatalosak, ahol kiraktuk ismét a mobil kiállításunkat és megmutattuk magunkat.

A sütögetés mellett extrém bringás vizbeugrálás és "kerékpárbaj" színesítette László Jánossal (MK elnök) kiegészült csapatunk programját.

A reggeli után visszagurultunk a Duna partra, hogy a déli parton haladva elérjük Melket, azaz ismét tekerjünk egy 60-ast. Bár korán indultunk, a déli órákban igazán kemény meleg érte a társaságot és a sok aznapi technikai probléma is lassította a csapat haladását. Végre kipróbáltuk a Bratwurst-ot, a Radlert és a fák alatti ejtőzést.

Ljubljanában éjfél után ült be csapat a kisbuszba, miután este már felpakoltuk a bringákat, hogy célba vegyük Linzet. Reggel fél 8-kor indult Aline és Pierre vonata Berlinbe, ezért egy pihenővel az Alpokon keresztül az egyenes szakaszokon próbáltunk valamennyit aludni. A lepakolás után a szálláson volt még egy rövid szundításra idő, hogy aztán délután Martin (helyi kerékpáros klub aktivistája) vezetésével elbiciklizzünk Wilheringbe, ahol Harald Kutzenberger várt minket, aki elmesélte és megmutatta a Wilhering bewegt projektet.